JAD - Tóra mutató

A jád (héberül: יד, szó szerint "kéz") a Tóra olvasásakor használt speciális mutató (קריאת התורה), amelynek végén egy ökölbe szorított kis kéz van, a mutatóujj kinyújtva. Használata, amelyben a szöveg olvasását jelzik, azon a szigorú tilalmon alapul, hogy a Tóra-tekercs csupasz pergamenjét nem szabad megérinteni (ספר תורה). A Talmudi traktátusból, a Megilla 32a-ből származik, és a Shulchan Aruch halachikus kódex is említi (Orach Chayim 147). A jadot történelmileg többféle anyagból készítették, de a legelterjedtebb az ezüst. Más anyagok közé tartozik az arany, a sárgaréz, az ón vagy a keményfa (pl. az olajfából). Általában díszesen megmunkált, és a jád egyik végén van egy láncszem, amelyhez láncot erősítenek, és amelyet arra használnak, hogy a jádot a Tóra-tekercsről, vagy annak fából készült rúdjáról lógassák le, amikor feltekerik és lepellel takarják. A jád a Tóra-tekercs egyéb díszeivel és a kizárólag vallási célokra szánt tárgyakkal együtt az úgynevezett szent edények (כלי קדש) közé tartozik.